Tudom nem szép dolog, hogy nem frissítem olyan gyakran a blogot mint az indexet a szerkesztői. Röviden összefoglalnám azokat az eseményeket amikről lemaradtatok:
- Bátor sikeres Ügyességi/2 vizsgát tett. (6 vizsgázóból 3-an mentek át, Bátor egy feladatnál veszített pontot, azt is miattam, mert rosszul irányítottam :S)
- Elkezdtük az örző-védő tanfolyamot. Először csak próbálgattuk mit szól a kutya a zsákmányhoz. Le kellett ültetni magam mellé, ő meg okosan nézett engem, hogy mit fogunk csinálni. Közben a segéd odadobott neki egy rongyot és rázni kezdte, de Bátor nem vette észre. Aztán megint odadobta, ekkor már Bátor a periférialátásával észlelte, hogy valami odaugrott, aztán jobb híján - mivel nem kapott tőlem parancsot -  elkezdte a lábával pofozgatni, majd rálépett. Utána a csávó kihúzta a lába alól és megint odadobta. Ekkor Bátor jól megrázta a rongyot aminek a másik végén a nagy kövér kopasz ember volt. Szerintem csak akkor vette őt észre amikor elkezdte istenigazából tépni a rongyot és látta h nem tudja elhúzni...

Szólítsatok Steven Tyler-nek...

Ma reggel Rob olyan fickós volt, hogy egyszerűen nem bírt magával. Egész reggel a Bátort kergette, hátha beadja a derekát...

Hétvégén elmentünk Törökhegyre hógolyózni. Bátor életében először látott tehenet, nem akart hinni a szemének, majd gondolta az lesz a legbiztosabb, ha hátulról megtámadja. A tehén (fiatal bika) bal hátsóval megkínálta, Bátor picit odébb is repült. A Bátort viszont nem lehet elrettenteni, szemből indított támadást újult erővel. Viszont a fiatal bika olyan, hogy öklel... Büszkeséggel tölt el azonban, hogy ezután a kutyám nem vísítva hátrált, hanem csak még jobban behergelődött, és ment volna bátran tovább, ha nem hívom el.
Amikor a Szilvinek ezt elmeséltem, azt válaszolta csendesen, hogy a bátorságot nem sok választja el a hülyeségtől.

Bátor lába lassan meggyógyul és ezért széttépte a fókát. A következő képet látván feltételezné bárki is, hogy notorius fókagyűlölő?

Bátor mostanában gallért hord a farkasköröm műtét után, ami inkább hasznos mint szép. Tud ugyanis szállítani benne  játékokat, pl lyukas labdát (mert nekünk egy éve csak olyanok vannak), orr nélküli fókát, meg ilyeneket.

Itt egy kép illusztrációként:

Egy gumilabda 500 Ft.

Az érzés megfizethetetlen!

Mondjuk ez a megfizethetetlen érzés max fél percig tartott...

Itt durran ki:

Úgy tűnik Bátornak nem jön be a sunyiskodás, azért harapott meg. Már kitapasztalta, ha az állatorvosi asztalra felkerül, én alattomos módon hirtelen befogom a száját az állatorvos meg összekötözi...

Ja, azt el is felejtettem megemlíteni, hogy a január 9-i vizsga belvíz miatt elmaradt... következő neki futás: március 15...

Régi adósságunkat törlesztettük tegnap reggel, mikor Bátor farkaskörmét leoperálta az állatorvos. A szokásos cirkuszt eljátszottuk a váróban, közben ilyeneket hallottunk: "Ne nézz a szemébe...!". Aztán szépen bevittük, összekötöztük a száját ehhez 4 ember kellett, ui Bátor az orvosi asztalon csíp, rúg, harap és az altató sikeres beadása során a jó munka befejezésével járó melegség töltötte el kicsi szívünket. Aztán mikor hazaértünk és kivettük a kocsiból, kótyagos állapotában gondolkodás nélkül beleharapott a kezembe, de annyira, hogy úgy nézett ki, mehetünk a kórházba velem is, de szerencsére nincs komolyabb gond...
 

Tegnap éjszaka valahogy Gombi kilógott és csinált egy kört. Ilyenkor rendszerint végig látogatja az összes házat az utcában. Ezzel nem is lenne semmi gond, meg még azzal sem, ha a konzerves macskakaját helyben fogyasztaná el, de az valahogy nem az igazi, hogy konzervestül-konyhai késestül hazahozza és házunk előtt az utca közepén hagyja a maradékokat...

Bátort lényegesen jobb szociális érzékkel áldotta meg a Jó Isten mint engem... furcsa hogy nekem, Falkavezér létemre van mit tanulnom tőle. No de lényeg, hogy múltkor jött hozzánk Gabi, VW transporterrel, és kinyitották az ajtót, Bátor természetesen beszállt (egy vadidegen autóba, úgy hogy nem neki nyitották ki az ajtót). Minden hezitálást mellőzve felugrott havas-saras lábbal az anyósülésre, hogy onnan áthelyezkedve Gabi ölébe, kényelmesen nyalogathassa Gabi arcát, nyakát, orrát, fülét, akihez egyébként eddig még nem volt szerencséje...

Gondolom már mindenki nagyon izgul, hogy sikerült a vizsga. Nos vasárnap reggel ezt az emailt kaptuk:

Kedves Mindenki!
A pályán 40 cm hó áll, így a mai vizsga lehetetlenné vált.
Az új vizsga időpontja 2010 január 9-én 13.30-tól lesz.

Pfú nagyon csúnyán becsaptam a kutyámat. Gyúrtam egy hógolyót és eldobtam neki. Utána rohant, de egyszerűen nem találta sehol... Fel-le rohangált, tisztára elment a józan esze, nem bírta felfogni, hogy nincs. Utána próbáltam kicsit tanítani, de annyira zizegett, hogy nem találja a "labdát", hogy egyszerűen használhatatlanná vált, így inkább ott hagytam, had keresse tovább...

Zoli:
  na lezsiroztam egy kicsmacskát.
Orsolya:
  úúúúúúúúúúúúúúú
Zoli: 
  de otthon még nem tudnak róla
Orsolya:
  és milyen színű?
Zoli:
  cirmos
Orsolya:
  én majd megháziasítom
Zoli:
  és nagy sörényű
Orsolya:
  úúúú
Zoli:
  pontosabban 2 van
  egy sima cirmos
  meg egy sörényes cirmos
Orsolya:
  de mindkettőt haza akarod vinni?  
Zoli:
  neem
  csak 1-et
  úgyis lehet h Bátor szétkapja hamar
Orsolya:
  te jézus ég
  muszáj megtanítanod
  hogy nem bánthatja
  muszáj
Zoli:
  jó de nem vagyok ott velük a nap 24 órájában
Orsolya:
  akkor is
Zoli:
  de Bátor nagyon értelmes
  lehet hogy meg tudnám tanitani.
Orsolya:
  felelőséggel tartozol a kismacskáért, ha már hazaviszed.
  te leszel az apukája.
Zoli:
  viszont nagyon erős a zsákmányszerző ösztöne is.
  kutyasuliban is sokszor, amikor a kutyák elkezdenek kergetőzni
Zoli:
  felkapja a fejét, les, elkezd lopakodni
  és aztán robbant
  és a leggyengébb példányt utoléri
  és a gerincébe / tarkójába beleharap
  és akkor az elesik és gurul a földön
  és én ezt utálom.
Orsolya:
  háháháhh
 

A konyhánk előtti teraszra nem vezet fel lépcső, csak a konyhából lehet kimenni rá. Kialakításánál alapvető cél volt, hogy létrehozzunk a kertben egy kutya mentes övezetet (demilitarizált zónát). Bátor hülyeségnek tartja az egészet. A minap amikor meglátott reggel a teraszon, örömében helyből felugrott hozzám. Az első lejövetelnél még adódtak gondok: csak a szélén pipiskedett és kapált a melső lábával a levegőben mint egy cirkuszi ló, de büszkén jelentem, lekűzdötte a tériszonyt és mára már ugyan olyan rendszerességgel használja az első teraszt is mint a kert bármely más pontját.

Amúgy hétvégén lett Bátornak még egy menyasszonya. Nem tudom hogy viszonyul a korkülönbséghez, az ifjú ara ugyanis hét éves. Bár nem a mi oldalunkon fog elbukni a dolog szerintem, mert a csaj elég válogatós, konkrétan aggszűz...

Tegnap már azt is kitapasztalta, hogy ha az orrával finoman belöki a pinceajtót, akkor szépen csöndben le tud heveredni az előszobába és észrevétlenül el tud rejtőzni ott (faltól-falig keresztbe). Egészen addig míg anya ki nem szimatolja a nappaliban az alattomosan terjengő Bátor szagot. Amikor ez bekövetkezik és anya felkutatja a szagok forrását, B úgy tesz mintha ott sem lenne, amikor pedig rájön hogy észrevették, a világ legtermészetesebb módján sóhajt egyet, szerintem figyelem elterelési célzattal. 

Bátor éppen egy éve és egy napja költözött hozzánk. Eléggé kitanulta itt a dolgokat azóta. Tudja, hogy nem mehet ki az utcára, és hogy a fűnyírót se gyilkolhatja a jelenlétemben. Most például a pincében alszik, úgy hogy közben a fenekét gondosan a radiátorcsőhöz tapasztja. Mondjuk nem én mutattam neki ezt a helyet... Ennek olyan előnye van, hogy ha ugatni van kedve, akkor ugyan az utcán tevékenykedő lopó semmit nem hall az egészből, viszont én annál tökéletesebben és teljesen mindent.

Kutyasuliban versenyfutás, nyáron. Vegyük észre Bátor milyen kis pici még :)