Tegnap betelt a pohár. Este 10kor elmentünk sétálni, ez a hülye meg megkergetett egy rókát, hiába hívtam nem jött vissza (ilyen kb 2 éve nem volt). Nagy robajjal rohant, aztán hirtelen egy teljesen más jellegű kurva nagy csörömpölést hallottam, meg egy nyekkenést, aztán síri csend. Na mondom ez belerohant valami borz csapdába, mert a vadászok néha állítanak fel ilyeneket. Neki vágtam a mobilom fényével megkeresni, de hiába kiabáltam semmi reakció nem volt. Aztán a dzsindzsásba ahogy haladtam belerúgtam valami lebetonozott szarba, ami tulajdonképpen egy 3x3 méteres beton lap volt, aminek a közepén egy 1,2x1,2méteres fedetlen lyuk volt. Belevilágítottam és az alján ott ült Szuszak, nagy csóválva, kb 3-4 méter mélyen. Felhívtam apát, vázoltam neki a szitut, és közölte h az a régi dögkút. (Ja, hogy akkor azért van ott olyan dögszag...) Miután rájöttem, hogy ha még le is tudnék valahogy ereszkedni, sehogy sem tudnám Bátort kihozni onnan, kihívtam a tűzoltókat. Kijöttek vagy 8-an nagy szirénázva (szerintem unatkoztak bent az őrsön :D). A műúton mindenkit ledudáltak, engem pedig felvettek, mert ki kellett sétálnom, hogy oda tudjam őket vezetni. Odamentünk, ezek meg 3 reflektorral belevilágítottak a kútba (igen, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy valóban dögkút) és ettől a fénytől meg a sok embertől Bátort begorombult, nem mertek lemenni érte. Ezért kitaláltuk, hogy először lemegyek én, rárakom a szájkosarat, aztán felhozzák ők. De ha már úgyis lent voltam, szóltak, h akkor már nyugodtan rárakhatom a hámot is én, és ők majd felhúzzák... :) Miután felhúzták Bátor kicsit keménykedett a szájkosárban (a kutyasuliban a segédek is bukóban vannak, meg be vannak öltözve, akárcsak a tűzoltók), de mire én is feljöttem már apa lenyugtatta... És úgy vonult ki az erdőből mint egy harci mén, mintha most indulnánk sétálni... nem nagyon viselte meg a dolog... :) Egyébként mesélte az egyik csávó, hogy 300 méterrel odébb is van egy kút, onnan tavaly egy vizslát szedtek ki. Meg más helyeken is vannak ilyenek, pár hónapja egy emberi tetemet találtak az egyikben:D

A szeptember végi kókadt galambok közül Bátor elkapott egyet. Sose értettem mit ugrál utánuk állandóan, hisz az ember azt gondolná, h egy kutya képtelen elkapni egy repülő madarat. Meg azt is, hogy egy kutya képtelen megenni fél perc alatt szőröstül-bőröstül-tollastul egy galambot. (Gy.k.: a hosszú tollakat is megette, szempillantás alatt)

Tegnap Szuszak amikor meglátott bepisilt, de szerintem azért mert nem vette észre h megérkeztem és jött a garázshoz inni, vagy vmi ilyesmi és kanyarodott be, én meg hirtelen ott álltam vele szemben, teljes életnagyságban. Ez egy igazán kellemes meglepetés volt számára. :D. Még vinnyogott és dörgölődzött is.

A Duna-parton ma belecsöppentünk egy kiskutya találkozóba. Mindenki 3 hónapos lehetett, Bátort leszámítva. Ééés megtaláltuk ott, a forgatagban Bátornak egy miniatűr mását: Hádészt, a 3 hónapos ordas kant. Hádész minden kölyökkutyát lezúzott, ezt Bátorom se csinálta tökéletesebben anno, viszont Bátortól tartott. Ebben azért különbözik Bátor gyerekkori énjétől. Ja meg abban is, hogy szemmel nagyjából lehetett követni a mozgását, és ha eldobtak egy botot elszaladt ugyan érte, de nem hozta vissza. Mondták is, hogy bűn rossz, nem könnyű vele (én meg csak mosolyogtam, hogy jajj drágáim, nektek szerencsére fogalmatok sincs a rosszaságról, ahogy elnézem).

De azért az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Hádész fülei irigylésre méltóan álltak, már most. Szuszaknál még fél éves korában is az egész család tanácstalan volt emiatt...

Történt mindez Sződligeten a Duna-parton, amikor Bátornak dobálni akartam és csak egy darab, 1 méteres, 10 centi átmérőjű husángot találtam. Pont azon gondolkodtam hogyan lehetne feldarabolni, amikor hátulról Bátorra rátámadt egy (Bátornál másfélszer nagyobb) fekete kutya. Elkezdtem ordítani, de az unszimpatikus, busa-fejű fekete kutyát ez nem érdekelte, Bátor meg menekülőre fogta, nehogy kapjon egy taslit tőlem. A fekete meg akarta fogni a menekülő kutyámat a gerincénél, én meg jobb híján akkorát vertem a fejére a 15 kilós husánggal, amekkorát csak bírtam, olyan igazi base-ballos mozdulattal.  Az unszimpatikus  busa-fejű odébb gurult, majd felült és láttam a szemén, hogy egyetlen kérdés foglalkoztatja: engem támadjon meg vagy a Bátort. Ezért aztán mielőtt felkelhetett volna, gyorsan kapott még egyet, csak úgy békítőleg.
No de az egész szitúációban az volt a legszürreálisabb, amikor a 250 méterről loholó gazdája nekem esett, hogy jó lenne ha nem verném agyon a kutyáját...  mondtam neki, hogy én is inkább simogattam volna, de arra nem nagyon kaptam lehetőséget...

Van a Duna-parton egy 8 hónapos, 60 kilós középázsia, aki pont akkora, úgy néz ki, úgy viselkedik, úgy mozog, mint egy 2 hónapos borjú, a magyar tarka fajtából: 

Nagy öröm amikor összetalálkozunk, ui ő mindenkihez odarohan (figyelmen kívül hagyja a hívó szavakat, pont mint egy borjú...megindul, begyorsít, de úgy hogy még ő sem tudja hogy a következő pillanatban merre fog kanyarodni...), a többség azonban elmenekül előle, de mi, harcosok nem! Kicsit olyan mint Süsü. Mi azért örülünk neki amúgy, mert Bátor le tudja rajta vezetni a heti stresszt, minden következmény nélkül (kecses testfelépítésének köszönhetően kárt nem nagyon tudunk benne tenni, zsenge korából adódóan meg még nem meri Bátort bántani...)

Apa megtanított mutyiban Bátornak egy trükköt és ma bemutatták nekem, nagy meglepetésemre:

Apa lerakott egy fonott (füles) kosarat a fű közepére, majd elsétált onnan kb 8-10 méterre. Szuszakot odahívta magához leültette maga mellé, majd a következőket mondta: "Kosár". Erre Bátor odarohant a kosárhoz, aztán apa mondta neki, hogy "Hozd". Erre Bátor felkapta a kosarat és odahozta neki :)

Két szépséghibája van a dolognak:

1. A kosárnak már nincs füle, mert Bátor a gyakorlások alatt leamputálta.

2. A kosarat, miközben hozza visszafelé, úgy rázza Szuszak, mintha valami zsákmány volna.

Tegnap ugyanazt a lányt, ugyanúgy lelocsolta Bátor, mint múltkor... miért őt és csak őt?

Séta közben elhaladtunk egy csoport tinilány mellett, az egyik gyanútlanul pörgette a kulcstartóján a nyuszifarkat... Bátorcápa (számomra legalább is) észrevétlenül szemlélte, majd amikor kellő közelségbe értünk lecsapott... 

El szoktunk futni Sződligetre, hogy Bátort kicsit levezessem. De Bátor nem fárad el egy Sződligettől. Sőt, húz, de akkor mindig rántok egyet a pórázon, ahogy a berántós fűnyírokon is szoktak, aztán kb 60-80 másodpercig nyugtom van. Tavasz elején frankón beállt a derekam ettől az állandó rángatózástól, mára már megerősödött. Féloldalasan.

Tegnap délután lementünk a Duna-partra, csatlakoztunk 4 másik kutya-gazdi pároshoz. Bátoron észrevettem, hogy az egyik csajt nézi, csak nézi... (pedig soha nem szokott idegen emberekkel foglalkozni). Nem sokkal később odament hozzá, megszagolta, majd pedig...khm... lebrunyálta...

Bátorral egyre nagyobb összhangban élünk. Megtanulta elviselni az én háklijaimat és azt hiszem én is az övéit. Pl ma a Duna-parton talált egy emberszart és annak ellenére, hogy ez a kedvence, nem ette meg, mert tudja hogy olyankor én nagyon pipa tudok lenni, ezért csak belehempergődzött.

Hát van. De Bátor már csak akkor pisil örömében ha mondjuk 1 hétig nem lát előtte. Ha minden nap találkozunk akkor nincs ilyen, csak visít, sípol, ugat, ordít, huhog, vonyít, őrjöng, köröz, ugrál, csipked, bökdös, fellök, megnyal, rám lép, megtököz, stb.

Ma a Duna-parton egy násznépbe botlottunk Bátorral. Az egyik legénynek (olyan 5 évesnek) nagyon megtetszett Bátor, ezért gondoltam bolondozunk egy kicsit. Mondtam a kiscsávónak, ne foglalkozzon semmivel, csak álljon terpeszbe. (Hogy én átküldhessem a lába között Bátort, az alagút paranccsal :D). Nagy vonakodva terpeszbe állt, majd ALAGÚT, aztán Bátor félig átpaszírozta magát, a kiscsávó középen fennakadt és a kis öltöny nadrágjában (háttal) meglovagolta Bátort.

De a lényeg, hogy mindenki gazdagodott egy élménnyel, az arc még 3 perc múlva is azt ordította az anyjának, hogy "Ááátmeeent a két lááábaaam között!!!"

A legújabb őrület: borítsuk ki az itatótálból a vizet, és rohangáljunk az üres tállal...

Péntek este Bátorral útrakeltünk kirándulni. Hamarosan megállított minket négy darab rendőr. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy ilyen agilisan, nagy erőkkel végzik a munkájukat, ha már úgyis én fizetek ezért a szolgáltatásért az adómból. És ilyenkor jön a DE: De sajnos nem égett a jobb első fényszóró és természetesen az izzókészlet megint hiányos volt... Jó, mondom ha Bátor szépen meghúzza magát hátul és nem veszik észre, akkor az se fog feltűnni nekik, hogy nincs kutyarács még mindig, tehát ha minden jól megy 5-10 ezerből kijövünk.
Odajön az egyik arc az ablakhoz, én előzékenyen lehúzom, kéri a papírokat, én illedelmesen odaadom és abban a pillanatban amikor érte akar nyúlni, Bátor szépen a bal vállam felett hátulról kidugja a kis okos buksiját az ablakon és elkezd hörögni. A rend őre elrántja a kezét, majd megkér hogy szálljak ki a gépkocsiból.
Fasza, 20 ezer. És ahogy ezt átfutott az agyamon és szépen kiszálltam, kb 100 méterre tőlünk részeg gyerekek sörös üvegeket kezdtek el hajigálni :D.
Gyorsan a kezembe nyomták a papírjaimat, majd odasiettek a kölykökhöz és a konfliktuskerülő rendőr félvállról annyit vetett oda, hogy cseréljem ki az izzót.. :)

Valahogy kiejtettünk a teraszon 6000 HUF-ot a zsebünkből, 1 db 5000-es és 2 db 500-as címletekben. Kínzó hiányukat természetesen csak kb 5-10 perccel később vettük észre, addigra már valahogy eltűntek... Szerencsére ebből a 3 papírpénzből másnap előkerült 2 db, a kerítés melletti tuják alól, az elmúlt időben feltünően megcsappanó aljnövényzetből. A két egyforma lett meg, íme egy fotó a felismerhetőbbikről:

És Bátorral csináltak valamit...

Bátor mind a mai napig bepisil örömében, ha eltűnök egy hétre és egyszer csak váratlanul megjelenek. Ezen művelet közben vagy felugrik rám és nyávog sípol, enyhébb lefolyású esetben csak bepréseli magát a két lábam közé és nyávog sípol...
Tegnap viszont kidolgoztam egy módszert ruháim tisztántartására: odamegyek a kerítéshez és megvárom míg magához tér az eufóriából, csak aztán lépek be a kertünkbe...

Említettük, h Csöre tüzelt, míg nálunk vendégeskedett. Bátor, amikor meglátta gyakorlatilag fölborított mindenkit és szerencsétlen kis lánykát bevágta a sarokba be is pisilt ijedtében, olyan kiváncsian akarta megszagolni... Udvarolni még meg kell tanítani. Aztán kiengedtük őket a kertbe, felügyelet mellett, mert nem akartunk kisbabákat. A kutyasuliban tanultunk, hogy a falkavezér kiváltsága a párosodás, ergo a jelenlétében nem párosodhat egyéb kan. Ezért aztán amikor kezdett komolyra fordulni a dolog, odamentem és lemorogtam Bátort (no nem mintha nekem terveim lettek volna), és Bátor tökéletesen megértette, h mi bánt és nem ellenkezett. Utána nem is próbált udvarolni! Hihetetlen volt.