Zoli:
  na lezsiroztam egy kicsmacskát.
Orsolya:
  úúúúúúúúúúúúúúú
Zoli: 
  de otthon még nem tudnak róla
Orsolya:
  és milyen színű?
Zoli:
  cirmos
Orsolya:
  én majd megháziasítom
Zoli:
  és nagy sörényű
Orsolya:
  úúúú
Zoli:
  pontosabban 2 van
  egy sima cirmos
  meg egy sörényes cirmos
Orsolya:
  de mindkettőt haza akarod vinni?  
Zoli:
  neem
  csak 1-et
  úgyis lehet h Bátor szétkapja hamar
Orsolya:
  te jézus ég
  muszáj megtanítanod
  hogy nem bánthatja
  muszáj
Zoli:
  jó de nem vagyok ott velük a nap 24 órájában
Orsolya:
  akkor is
Zoli:
  de Bátor nagyon értelmes
  lehet hogy meg tudnám tanitani.
Orsolya:
  felelőséggel tartozol a kismacskáért, ha már hazaviszed.
  te leszel az apukája.
Zoli:
  viszont nagyon erős a zsákmányszerző ösztöne is.
  kutyasuliban is sokszor, amikor a kutyák elkezdenek kergetőzni
Zoli:
  felkapja a fejét, les, elkezd lopakodni
  és aztán robbant
  és a leggyengébb példányt utoléri
  és a gerincébe / tarkójába beleharap
  és akkor az elesik és gurul a földön
  és én ezt utálom.
Orsolya:
  háháháhh
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.