Arra a következtetésre jutottam, hogy a kutyás emberek jelentős része őőőőőrült különbözik tőlem:
Miközben Bátor játszik a barátaival a Duna-parton, addig én a többi falkavezérrel szoktam beszélgetni. Nem nagyon van mondjuk megállásom előttük azóta, hogy elszóltam magam: Bátor nem az ágyamban alszik velem, hanem a kutyaóljában, az udvaron. A hallgatóság olyan szinten megrökönyödött ezen a rideg állattartáson, hogy nem mertem elmondani, hogy még a fürdőkádunkban sem fürdött soha (és nem is fog). Amikor ilyesmi jön szóba, jobbnak látom inkább lapítani...

Sz. -ék falkájában pölö a világ legtermészetesebb dolga, hogy esténként együtt fürdik Sz. valamelyik gazdájával. Múltkor egyébként beszélgetés közben Sz. fülét bekapta tövig a gazdája (értsd: az ember a kutyáét, nem fordítva!), csak úgy megszokásból...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.