Úgy döntöttem, hogy ma délután bepótoljuk a múlt héten elmaradt szocializációs foglalkozást. Lementünk tehát a Duna partra. Szerencsénk volt, voltak lent ismerősök. Többek között Sz., a kölyök whipet agár, aki nagyon aranyos, Bátorral egyidős és a fülei neki is érdekesen állnak. Pont úgy néz ki mint egy denevér - egy whipetnél ez nem nagy előny - , a kis fején a hatalmas, égnek álló füleivel. (Bárcsak Bátornak állnának így, de nem, neki félbecsuklik mindkettő. Ez a sors fintora.)

A társaság már messziről kiszúrta Bátort és örvendeztek neki. Ő természetesen úgy vonult be a tömegbe, mint egy gladiátor a küzdőtérre (farok, szőrszálak égnek, egy-két vakkantás). Élvezte a fogadtatást, bár nem lepődött meg, véleménye szerint neki ez jár. Ebben a társaságban a kutyák átlag súlya olyan 5-6 kg lehet. Szerintem Bátor a 27-el kakukktojás.
Pici welcome hancúrozás után Bátornak támadt egy ötlete: úgy döntött, bekapja Sz. fejét. Szemből odarohant hozzá, kitátotta a száját és becsukta. Így megy ez. Az első pillanatban még mindenki nevetett... a másodikban Sz. gazdája már nem.. szerintem ő észlelte először, hogy Bátor ugyan nem rágja meg Sz. fejét, de a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy terveiben a fej elengedése is szerepelne. A harmadik pillanatban már csak én nevettem, majd fájó szívvel vetettem véget ennek az épületes szórakozásnak...
Bátor meg is sértődött, hogy elrontottam a játékát. Kb 5 percig rám sem nézett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.