Ha lemegyünk (bevonolunk*) a Duna partra szocializációs célból, picit viccesen viselkedik. Azt hiszi ugyanis, h azért megyünk, h az összes létező kutyának a fülébe ugasson 2 cm-ről, egészen addig míg el nem rángatom... De ettől a kellemes szokásától eltekintve egyébként tökéletesen kezelhetetlen.

Pölö így viselkedik amikor "fekszik"-re tanítom:

*ugyanis mi nem sétálva szoktunk lemenni, hanem bevonulva...mint Horthy Miklós Budapestre.
Kb úgy néz ki, hogy kocsival a Mol kútnál megállok, majd kiszállunk. Általában tök üres az utca, sehol egy teremtett lélek, szép vasárnapi délelőtt. Bátor elkezd ugatni...vagyis inkább bömbölni a világba ész nélkül, holott senkit és semmit nem láthat, mert nincsenek is ott. Minden egyes szőrszála az égnek áll és a házak ablakában megjelennek a kiváncsiskodó emberek...
Szerencsére 10 perc elegendő ahhoz, h lenyugodjon és csak célzottan ugasson.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.