Itt a tavasz, a mezőn bagzanak a nyulak. Mostanában ki szoktam járni megetetni a tónál lévő lovakat, és ilyenkor elkísér Bátor. Már egész jól kijön a lovakkal, nem félnek egymástól. Na de a lényeg, hogy míg odaérek, átmegyek a mezőn, ahol van pár nyúl. Bátor természetesen egy tapodtat sem megy a sündisznója nélkül, amit fél év után előkerített valahonnan, ezért hozta magával én meg dobáltam neki. Egyik dobásnál becsűrtem a magas fűbe és majdnem hókon csaptam vele egy nyulat. Bátor visszahozta, de olyannyira eksztázisba kerül a repülő süntől, hogy észre sem vette, hogy gyakorlatilag fellökött egy jól megtermett mezei nyulat...

Hiába no, Bátor munkakutya, nem kell neki tudni vadászni is...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.