A kutyasuliban az örzővédőzés elsődleges célja az ösztönlevezetés, hogy a kutyák kiélhessék magukat, ezáltal nyugodt ebek legyenek a szürke hétköznapokban. Ez úgy történik, hogy eleinte az örzővédő (továbbiakban öv) segéd rángat egy rongyot/plüss delfint, és a kezdő öv kutyának rá kell rabolnia és cincálnia kell, a jutalma a zsákmány (delfin) lesz. Haladó öv kutya már a beöltözött öv segéd karján lévő védőkarra támad, és az lesz a jutalma. De ez csak játék, az ilyen kutyák nagy része éles helyzetben nem tudna csibészelni, védőkar nélküli emberre nem támadnának. Ugyanis nekik a védőkar a lényeg, nem az ember. Na az ilyen foglalkozásokra járunk mi a Nyuszkóval. Eddig már voltunk azt hiszem 3-szor. A többi kutya érdeklődése exponenciálisan nő, a zsákmány iránt a foglalkozások számának növekedésével, Nyuszkóé viszont egyre lankad, az ő érdeklődése fordítottan arányos a többi kutyáéhoz képest. Ezt a Janinak (öv vezető) is elmondtam, hátha nem vette észre, és  jelezte, hogy észlelte ő is a problémát, szerinte az van, hogy Bátor nem áll le idegen emberekkel játszani. Ezt egyébként én is megfigyeltem, ha idegen ember szól hozzá, vagy hívja (pölö a nővérem), teljesen ignorálja a beszédet.
És mivel a Jani egyik kedvence a Bátor, ezért elhatározta, hogy olyan helyzetet teremtünk, ahol nem tudja nem észrevenni az öv segédet: rátámad ostorral. Ennek mondjuk nem sok köze van a delfines huzivonihoz, mert ez nem a zsákmányszerző ösztönt kapcsolja be, hanem a védekezőt. (Egyébként egyszerűen nem értem, miért nem sikertül a ronggyal felizgatni őt, hiszen nagyon zsákmányos lásd: labda, kis kutyák, nagy kutyák, meg egyébként is állandóan lop :D)
Szóval miután a Jani elküldte a várakozó részről a bizonytalanabb kutyákat (hogy ne féljenek), fel kellett mennünk a pályára. Bátor unottan nézett, hogy dolgozunk vagy mi lesz, erre a háta mögött 3 méterre csattant egy kurva nagyot egy ostor. Kb úgy fordult meg mintha egy lódarázs csípte volna meg, aztán a Jani elkezdett ordítani, közeledni az ostort tovább csattintgatva. No ekkor Bátor úgy döntött hogy beáll a két lábam közé, és onnan kikandikálva megmorogja ezt az idiótát. Jani folytatta ezt még vagy egy percig, mialatt Bátor elkönyvelte, hogy ez a szerencsétlen meghibbant, de totál ártalmatlan, ezért kényelmesen elhelyezkedett a lábaim között, majd alaposan megvakarta a jobb füle tövét. Ekkor Jani odajött és megpöckölte az orrát, ezzel kihozta Bátorból a kisördögöt, meg akarta harapni. De nem ment előre egy centit sem, maradt a védelmező lábaim között. Jani még vagy 2szer odakapott, ezuttal már óvatosabban, mert Bátornak már a homlokán volt az ínye. Ezután jelzett a Jani, hogy fussunk le a pályáról, h ne stresszeljük túl a kutyát. Ez jó döntés volt, ugyanis már ígyis nekem esett kifelé menet beleharapott a combomba, hogy mégis hogy képzelem, hogy olyan helyre hozom őt, ahol bántják... Mindig ezt csinálja egyébként, ha valamilyen okból kifolyólag elégedetlen velem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.