A Duna-parton ma belecsöppentünk egy kiskutya találkozóba. Mindenki 3 hónapos lehetett, Bátort leszámítva. Ééés megtaláltuk ott, a forgatagban Bátornak egy miniatűr mását: Hádészt, a 3 hónapos ordas kant. Hádész minden kölyökkutyát lezúzott, ezt Bátorom se csinálta tökéletesebben anno, viszont Bátortól tartott. Ebben azért különbözik Bátor gyerekkori énjétől. Ja meg abban is, hogy szemmel nagyjából lehetett követni a mozgását, és ha eldobtak egy botot elszaladt ugyan érte, de nem hozta vissza. Mondták is, hogy bűn rossz, nem könnyű vele (én meg csak mosolyogtam, hogy jajj drágáim, nektek szerencsére fogalmatok sincs a rosszaságról, ahogy elnézem).

De azért az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Hádész fülei irigylésre méltóan álltak, már most. Szuszaknál még fél éves korában is az egész család tanácstalan volt emiatt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.